Az iskola története

A Schola-Particula mai szemmel középiskolának felelne meg, előkészít a kollégiumra, tehát a felsőoktatásra. Az iskola 1557 őszén nyitotta meg kapuját a tanulni vágyó fiatalok előtt. A város vártemplomának északkeleti oldalához épített régi épületrész biztosított helyet az új iskolának, mely azelőtt a Ferenc-rendiek otthona és intézete volt. E szerencsés választásnak köszönhetően az ősi falak ma is láthatók. A mai értelemben vett tantestület sok esetben egyetlen személyből, a skólamesterből állt, akit egyes dokumentumok rektornak is neveznek. Ebben az időszakban kialakuló iskolák fő rendeltetése az új református vallás terjesztése volt. A fő tantárgyat képező teológia sikeres oktatása érdekében természetes, hogy a tanulót meg kellett tanítani írni, olvasni, számolni, valamint más általános „világi ismeretekre" is.

A XVI. századból ismertelső három rektora a wittenbergi egyetemen végzett: Tordai ádám, Laskói Csókás Péter és Decsi Czimor János (1593-1602).
Basta hadai pusztítanak Erdélyben 1601 augusztus 10-én, majd 1602 júliusában. A Scholát kirabolják, lángba borítják. Ebben az évben kerül mai helyére az iskola.
1620-ban Böjthi Veres Gáspár kerül a particula rektori székébe. 1652-től 1715-ig a rektorok és diákok nevét bejegyzik az anyakönyvbe melyet ma a marosvásárhelyi állami levéltár őriz.

Az 1670-es években a sárospataki református kollégium a vallási küzdelmek áldozatává válik, 1671 október 20-án fegyveres erőket vezényelnek a kollégium ellen. A kollégium I. Apafi Mihálytól, Erdély fejedelmétől, kért hajlékot és kap a gyulafehérvári kollégium épületében. Sallai Pál senior vezetésével 1682 december 2-án az ifjúság egy része visszatér Sárospatakra. Gyulafehérváron a Habsburg hatalom várat kíván építeni, így 1716 március 20-án a kollégiumot kiköltöztetik. A menekülők egy része ideiglenesen Marosvásárhelyen kap menedéket. A királyi főbiztos jóváhagyásával és a városi tanács beleegyezésével 1718 április 30-án a két iskola egyesül, összesen 110 diákot számlálva. A megnövekedett helyigény miatt építkezésre kerül sor, amely alkalomból az épület kibővül.

Az egyesítéssel mindkét iskola jól járt. A sárospatakiak biztonságos otthont találtak a székely fővárosban, a Schola pedig kollégiumi rangra emelkedett.

Közben az ellenreformációval meginduló folyamat egyik eredményeként a XVI. század második felében Kolozsvárra érkeztek a jezsuiták, s kollégiumot alapítottak, amelyet Báthory István nemsokára, már lengyel királyként, 1581.május 12-én Vilniusban kelt alapítólevéllel egyetemi rangra emelt. Egyetemalapítását XIII. Gergely pápa 1582. február 9-én erősítette meg. Sajnos nemsokára, a vallási forrongások közepette, a kálvinista és unitárius rendek erőszakos nyomására a jezsuiták, akik itt egy meglehetősen magas szintű oktatási rendszert valósítottak meg, kénytelenek voltak elhagyni Erdélyt.

A Rákóczi szabadságharc idején, Erdődi V. István a rektorsága alatt több diák Rákóczi zászlaja alá áll. Kiséri György 1707 május 8-án immár másodszor lesz rektor, 9 diákot talál az iskolában.

A Református Kollégium új, központi épülete, Bernády György főgondnoksága alatt épült, Baumgarten Sándor műépítész tervei szerint

Az építkezést 1909-ben fejezték be.